2011. június 18., szombat

Nem minden lehet úgy, ahogy szeretnénk...

Sziasztok...


Sok minden történt velem mostanábban...mondhatni az örület szélén állok, de valami mégis itt tart, ebben a mocsokkal teli világban. Nem tudom, hogy ennek a valaminek hálásnak kéne e lennem...nem hiszem. Talán vannak olyan emberek akik szeretnek, de megérdemlem e? Ezt sem hiszem. Minden napom, csak egy újabb késdöfés, mely a érzelemmentességhez jutatt közelebb. Vannak pillanatok, melyek egy pici kis fényt hoznak, egy pici kis időre, mikor azt hiszem, talán, majd most, minden helyre jön, megtaláltam a kiutat, de ez olyan gyorsan el is illan, ahogy előbújt. És visszatér a reménytelenség... Mi értelme az életnek? Mi értelme az én életemnek? Van egyáltalán értelme? Nem hiszem.

"Nem az a fájdalom, amitől könnyes lesz a szemed, hanem az amit mosolyogva kell elviselned."

Erősen alátámaszthatom, ennek az idézetnek az igazát. Sírni mindenki tud. De a könnyeket mosoly mögé rejteni nem. Ahhoz nagy erő kell, kitartás, és akarat.

Túl sok minden gyűlt össze bennem, amik bent ragadtak, és hiába látják a megoldás kecsegtető fényét, még sem érik el azt... Ha tehetném, eltűnék a világból, mindenkinek jobb lenne... Lehet gyávaság, de nem találom a helyem... Nem... lehet nincs is...

Nem szokásom ekkora szót fordítani az érzéseimnek, főleg nem hangot is adni nekik... De most ki kellett ezt írnom magamból...

"Ha az ember szeret: fél. Ha fél, bemagyaráz magának dolgokat. Ha bemagyaráz magának dolgokat, elhiszi a téves gondolatokat. Ha...hisz, szomorú lesz. S, ha boldogtalan lesz rossz tetteket vissz végbe. Nem azért jutnak eszembe ezek a hülye dolgok, mert kinézem belőled. Hanem azért, mert szeretlek és félek. Félek, hogy egy nap eltűnők a szívedből. Félek, hogy egy nap mikor felkelsz, ez jut eszedbe:
nem akarom."

A legjobb, ha elzárod magad mindenki elől... és senki nem tud rólad csak annyit, amennyit te akarsz, amennyit te mutatsz magadból...

Egy picit szüneteltettem a blogírást... Jön a gyakorlati időm (amitől nagyon parázok) és utána a munka. Nem nagyon lesz időm feljárkálni ide szerintem... meg hát még sok mindenre nem lesz... De ez van... Nem hiszem, hogy eddig is sok olvasom lett volna... De ha mégis... akkor nekik írom, hogy majd még leszek, valamikor... talán...