2011. április 29., péntek

ƸӁƷ _^-^_ ƸӁƷ

Sziasztok...

Kiolvastam az Anita Blake 2. kötetét is. Egyszerűen fantasztikus egy könyvt. Egy újabb példaképem lett Anita által. *-*

Most kezdtem bele a Vonzódásba. Eddig elég jónak tűnik, bár még nem nagyon volt időm sokat haladni vele.

A vizsgák a küszöbön várnak már. :/ Hétfőn lesz egy vizsgám, és még egy dogám is, aztán csütörtökön a másik vizsgám. És hát a hét többi napjaira is esik egy-egy doga. Jah, meg jővőhéten hétfőn is lesz még egy vizsgám. De az már az utcsó nap. (huh...) Hála istenek. Bár tuti, hiányozni fog megint a suli nyáron. Hát igen, mindig az kell épp, ami nincs. :/

Csináltam egy vidit megint. Nem lett valami csúcs...

Találtam egy nagyon jó számot is youtuben. T-T gyönyörű...



Na, mára ennyi lenne...
Köszi, ha elolvastad...
Szia...

2011. április 24., vasárnap

"Csak is bátraknak... Kik nem félik a halált... Nyisd ki a könyvet, és lapozz bele..."

Sziasztok...


Kiolvastam a Démonnaplók 7 kötetét. Egyszerűen fantasztikus manga. ^^ De már bele is kezdtem két újba, a Claymore-ba és a Reading Club-ba. Az első egy szomorúbb hangvételű anime, a második meg, hát, az sem egy vidám hangvételú. Egy kis infó róluk.

Claymore:


Műfaja: akció, fantasy, horror, kaland, shounen

Ismeretlen világba, de mintha a sötét középkorban járnánk, ahol embereket felfaló és emberbőrben rejtőző démonok (yoma-k) tartják rettegésben a falvak és városok lakosságát. Az emberek tehetetlenek, ezért rászorulnak a Szervezet által felügyelt claymore-ok segítségére. A claymore-ok fiatal nők, akik félig emberek, félig démonok és emberi tudatukkal tartják kordában démoni erejüket. Clare maga választotta a claymore létet, hogy bosszút álljon egy olyan társán, aki elvesztve démoni része fölött az irányítást megölte azt, akit Clare mindennél jobban szeretett. A lány így érkezik egy yoma által rettegésben tartott faluba, ahol megmenti Raki életét. A fiú hálából nem tágít többé Clare mellől és végigkíséri küldetésein, míg végül - egy ígéret terhe mellett - kénytelenek elválni egymástól. Clare bosszúját fel nem adva, de ígéretét sem feledve rájön, hogy a Szervezet és a claymore-ok kapcsolata sokkal több titkot rejt, mint azt első ránézésre gondolná az ember.

Mindenkinek ajánlom, akit érdekel ez a fajta műfaj.
Nekem eddig Clare, és Teressa a kedvenceim. *-* T-T Clare szomorú múltja, és Teressa kemény, de belül mégis meleg szíve, érte el nálam ezt.

Reading Club:


Műfaja: horror, iskolai élet, krimi, misztikus, pszichológiai

A kissé félénk Eun-sai kapva kap az alkalmon, amikor a helyes Kyunk-do segítséget keres maga mellé az iskola könyvtárának átalakításához. Azonban csalódnia kell, hiszen a fiút sokkal jobban érdeklik a könyvek - különösen egy bizonyos könyv - mint a lány társasága. Eun-sai kíváncsian veszi kézbe Kyung-do rejtélyes könyvét, ami állítólag még az Alexandriai Nagykönyvtárból származik és halálra rémül a belőle áradó iszonyattól. Ezzel a fiatal lány olyan misztikus események középpontjába kerül, melyek elől nincs menekvés. Felbukkan egy titokzatos szervezet - a Reading Club, a könyvtárban meghalt iskoláslány szelleme, illetve fény derül Kyung-do és a könyv különleges kapcsolatára is.

Ez is egy nagyon jó manga. Mindenkinek ajánlom figyelmébe. ^^

Hoztam két számot is.

(Ez az egyik kedvenc számom most.)

(Ez az az egyik szám, amelyik folyton az elmélkedés rejtélyes mezejére tereli a gondolataimat.)

Elmélkedés

Mikor ott állsz két út között, s választanod kell minél előbb. Hogy döntesz? Ezerrel agyalsz a legjobb megoldáson, de mindkettőben van elvetni való és jó is egyaránt. Akármerről indulsz is el, hogy a helyes megoldást megtaláld, mindig ugyanoda lyukadsz ki, hogy kezdheted elölről az egészet, mert megint csak a semmibe jutottál. Mi a teendő ilyenkor? Vajon mindenre van megoldás? Vagy itt ragadtál örökre? Vagy jobb, ha csak találomra valamerre elindulsz és reménykedsz, hogy jót választottál? De, hogy találhatod meg mégis a legjobbat? Sokan mondanák, hogy kövesd a szíved utasításait. És mi van, akkor, ha  Ő sem tud dönteni? Ha Őt is mindkét irányba húzza valami? Vagy elveszel, vagy megtalálod a megoldást. Nincs középút. Ez az élet. Dönteni kell, vagy elveszel...

Bocsi, ezért a kis monológért, de úgy éreztem, le kell írnom ezt ide. Mert miért ne? Az élet egy rejtélyes fogalom, és senki sem tudhatja, hogy azon az úton, amin most elindult/elindul, vajon merre téved a végén...

Na, de sztem, ennyi lenne mára...
Köszi, ha elolvastál...
Szia...

2011. április 16., szombat

" Várj. Tudod, hogy hiába menekülsz, hiszen akármerre is mennél, mindig utol ér az utolsó levél."

Sziasztok...



Semmi érdekes nem történt velem, csak a szokásos események.
De találtam ma egy fantasztikus animét és tovább olvastam az Elfen Liedet, és belekezdtem egy másik manga sorozatba is közben és persze olvasom tovább az Anita Blake-t is.^^ Na, de lassan sorjában. ^^


Először a manga, amit most kezdtem el olvasni. 7 kötetből áll. A címe: Démonnapló. Nagyon jó bishounen, dráma, fantasy, mágia, misztika és egyben még vígjáték is. Megtalálható benne a barátság, a sors, démonok, lovagok, rejtélyek és még sok sok más egyéb. ^^ A kis ari Raenef démonnagyúrrá képzésével kezdődik az egész manga és persze az irtózatosan édes Eclipse démonnal, aki egy normális démonnagyúrrá próbálja változtatni a szeleburdi, vidám, mindenkin segíteni akaró Raenefet. ^^

Aztán az Elfen Lied mangából is tovább haladtam egy kicsit. T-T Olyan szép manga, de egyben szomorú és néhol annyira szívszorító. Szegény Lucy, szegény Nana, szegény Mariko. T-T

Aztán ma találtam egy animét. Egyszerűen eddig fantasztikus.
A Shinreigari: Ghost Hound címet viseli. ^^ 


Műfaja: Dráma, fantasy, horror, misztikus, pszichológia, seinen, tragédia, iskolai élet.

Egy kis ismertető:

A halál megrázó élmény. Ilyesmit látva főleg egy kisgyermek esetében a világ kifordulhat magából. Tévképzetek, rémálmok, fóbiák, rettegés, félelem, olyan láthatatlan dolgoktól, melyek nem is léteznek. Hangok, látomások, melyke folyvást kísértenek. Ez vár azokra, akik nem elég idősek vagy nem elég erősek hozzá, hogy feldolgozzák, egy családtagjuk vagy barátjuk meghalt, többé nem láthatják. Sajnos ez a veszély egy családtag elvesztésekor nem csupán egy embert az egész családot fenyegeti. A világ pedig kegyetlen, a halál elérhet bárkit, bármikor.

Komori Tarou, Ogami Makoto és Nakajima Masayuki. Mindhármukkal megtörtént már a szörnyűség mindhárman szemtanúi voltak egy másik ember halálának. Tarou-kun jár közülük a legrosszabbul őt 3 évesen egy emberrabló ejtette fogságba 8 éves nővérével együtt. Ez önmagában is elég megrázó lenne egy ilyen kicsi gyereknek, de ráadásul öngyilkosságának lehetett tanúja, aki egy héttel Tarou-kun elrablása után dobta el az életét. Az Ogami család gyászát pedig beárnyékolták a pletykák a férfinak talán köze volt a Komori gyerekek elrablásához. Masayuki esete más, mint a két barátjáé. Ő egy osztálytársa haláláért felelős, akit addig herceltek, míg az le nem ugrott az iskola tetejéről.

Nem csoda, tehát, ha mind a három 14 év körüli fiú fóbiáktól szenved. Félelmeik msáok, de a sors valahogy egymás útjába sodorja őket. Tarou és Makoto egy Suiten nevű vidéki kisvárosban élnek. Rokonok, de nem sokat találkoznak, szinte egyáltalán nem beszélnek egymással. Az új tanév kezdetén áthelyezett Masayuki az, aki olthatatlan kíváncsiságától hajtva összehozza őket, mivel a kíváncsi természetű fiú, mindkettejük tragédiájára kíváncsi és minél többet szeretne megtudni a két ügyről. A hármas kezdetben nem nagyon bírja egymást, de egy eset megváltoztatja hozzállásukat. Együtt elmennek a romos kórházépületbe, ahol Tarou-t elrablója fogságban tartotta 11 éve. Az épület még ma is áll, habár a nem messze épült duzzasztó miatt gyakran kerül víz alá. Az épületben bolyongva megtalálják a szobát, melyhez Tarou-nak élete legrosszabb élményei kötődnek és olyan dolog történik itt velük, amire nem is számítanak. Szellemük kilép testükből és szabadon szárnyalva járhatják Kakuriyo, a túlvilág földjét.

Visszatérve testükbe másnap már nem is biztosan benne, hogy a történtek valódiak voltak, de mivel mindhárman emlékeznek rá, így az sem kizárt, hogy mégsem csak képzelődtek. Az esetet követően egyre gyakrabban hagyják el testüket mindig együtt, mind a hárman illetve szép lassan a valódi világban is szellemek kezdenek feltünedezni. A hallucináció és az asztrál projekciós zavar (a test elhagyása) viszont a tudathasadás tünete, ami gyakran jelentkezik komoly megrázkódtatáson átesett embereknél, melyet a poszttraumás stressz vált ki. Kérdés tehát, hogy a 3 fiatal természetfeletti jelenségek tanúja vagy agyuk nem képes feldolgozni az őket ért traumát és tévképzeteket generálva szép lassan összeomlik? A fiúk valóban Kakuriyóban járnak időről-irőre, vagy szép lassan megbolondulnak?

/Forrás: Animeaddicts.com/

Na, de így a végén, még ajánlanék egy gyönyörű számot. *-* T-T Egy folytában ezt hallgatom mostanában. 


Na, asszem mára ennyi lenne...
Köszi, ha elolvastad...
Szia...

2011. április 11., hétfő

"A végső döntés: Meghalni, hogy élhess..."

Sziasztok...


Ismét itt... Semmi újdonság nem történt velem amióta írtam, csak a szokásosak...
Inkább most egy iszonyúan jó mangát jöttem fel híresztelni. Ma kaptam kölcsön osztálytársamtól, de már ott helyben ki is olvastam. Ez a manga az Élni címet kapta.
Leírnám ide a tartalmát, mert nem bírom ki, hogy ne tegyem, tehát, ha valaki elakarja olvasni, akkor ne olvassa a következőket.


Egy Jasiro Tensú nevű férfiről szól, aki megöl 4 férfit, akik megerőszakolják a barátnőjét Miszakót, majd a későbbiekben, Miszakó öngyilkos lesz (felakasztja magát), azzal az indokkal, hogy kedvese (Jasiro Tensú) már nem tud rá olyan kedvesen, szerelmesen nézni, mint a "baleset" előtt.
Mikor a férfi haza ér, meglátja kedvesét, amint egy kötélről lóg le halottan. A férfi teljesen kiborul és a lány után akar menni. Az utolsó pillanatban a lány teste a férfi képzeletében életre kell (vagy ki tudja, az is lehet, hogy tényleg életre kell, ez nem nagyon tiszta számomra, de nem túlzottan lényeg a történet szempontjából) és a férfi fejéhez vágja az indokokat, hogy mi miatt tette amit tett magával.
A férfi nem bírja tovább, és lefogja a nőt (mármint a halottat) és elkezdi fojtogatni és ekkor lépnek be a rendőrök. És mit látnak? Azt, hogy a férfi megölte 5. kiszemeltjét is. (Amiben persze ugye tévednek.) Beviszik, és bíró elé kerül, ahol halál büntetést rónak ki rá, és ezt ő elfogadja, mert ő is bűnősnek tartja magát, és jogosnak ezt a fajta büntetést, még ha nem is hozhatja helyre a bűneit. A börtönben jól viseli magát, de fél. Aztán eljön a nap. Már félig beletörődik a halálába, erre közlik vele, hogy van mégis választása. Ezt először nem hiszi el, de végül meggyőzik és belemegy abba, hogy elvegyék a személyazonosságát és elvigyék egy számára ismeretlen helyre. Bekerül egy szobába, ahol egy másik rabtársa (Gondó) is helyt kap. Itt mindent megkapnak, ami csak kell nekik, de csak ketten lehetnek ebben a szobában.
Egy kis idő múlva, észre vesznek egy nőt, egy másik terembe, ahova ők nem tudnak bemenni, de beszélni tudnak vele. A lány elkezdi csábítani őket, főleg Gondót, aki rögtön rá is harap a horogra. A lány buzdítja arra, hogy a másik férfit ölje meg és akkor átjöhet, de Gondó jobb módszert talál, áttöri egy kis résen a falat, és így átjut a lányhoz. Elindul a lány felé, és közben veti le a ruháit, de mielőtt még oda érne, a lányból előtör a szörnyeget (szó szerint) és megtámadja, majd megöli a férfit.
Telik az idő, és kezd a manga rátérni a lényegre, hogy ez a két férfi egy kísérlet alanyaként lett ide rendelve. És a cél, hogy a nőből kiűzzék a gonoszt át egy másik testbe, itt jelenleg ebbe a két férfi valamelyikébe. Mivel Jasiro Tensú nem reagál úgy a lány jelenlétére, ahogy ezt a "tudósok" eltervezték, ezért kicsit meggyorsítják a folyamatot, és elkezdik éheztetni a férfit, és a szoba falait tolni egyre csak közelebb egymáshoz. A férfi már nem bírja, azt akarja, hogy megöljék, de ekkor a lány elcsitul és közli vele a nevét (Szaegusza Jurika) és hogy valami lakik benne, és az csinálja ezt, és nem ő ölte meg a férfit. A férfi nem hisz neki, és ezáltal újra visszatér a szörny és a kedves, ártatlan elnyomásra kerül. Jasiro megakarja ölni a nőt, és az még szítja is a férfi dühét, azzal, hogy megjeleníti előtte a képet, ahogy a barátnőjével egy másik férfi volt. És mikor támad, eljön az amit a "tudósok" vártak, előtör egy sokkal hatalmasabb erő, egy gyilkolási ösztön, mint ami a lányban van, és bekövetkezik az amire számítottak, a szörny átköltözik a férfi (Jasiro) testébe.
A lány (Szaegusza Jurika) elmondja a Jasironak, hogy belé költözött a szörny, parazita, és egy idő után felfogja emészteni a belső részeit, az agyát és minden mást is vele együtt, és hogy nem fog öregedni, de egy idő után elveszti a öntudatát.
A férfi teljesen kiborul. A lány sír, mert együtt érez a férfival, és magát hibáztatja, hogy ez tette a vele. T-T Kiakarják hozni a Szaeguszát, de a férfi eközben kiszabadul, mert utolsó vágya, hogy lássa a tiszta kék égboltot még egyszer utoljára. T-T (Hát nem megrékató? T-T) Közben kiderült, hogy a "tudósok" közé tartozik Szaegusza húga is, aki lejött a szobához, hogy kimentse nővérét, a veszélyből. Jasirot először nem engedik, és Szaegusza húga leakarja lőni, de Szaegusza, Jasiro elé áll, hogy védje a férfit, ezáltal úgy dönt a húg, hogy átveszi ő a parazitát, és lesz ő a hordozója, csak, hogy van egy kis bibi, benne nem annyira erős a gyilkolási vágy, mint Jasiroban, így végül a férfit kiengedik, utolsó útjára.
Felmegy a háztetőre, felnéz az égre, majd egy lövéssel véget vett az életének.
T-T Istenem...
És ezzel zárul a manga:

"A végső döntés: Meghalni, hogy élhess..."

Milyen elkeseredett lehetett...T-T hisz semmit rosszat nem tett, a gyilkosságokat is csak bosszúból tette. (Bár nem mintha egyet értenék ezzel a megoldási módszerrel, de azért mégis...) Életemben nem olvastam még ehhez fogható mangát. Egyszerűen teljesen megragadott. T-T Totálisan beleéltem magam a főszereplő helyzetébe. T-T

A mangáttól eltérve, hoztam még egy pár verset is. Ma írtam őket.


Milyen érzés?

Milyen érzés az, mikor a szív összetörik?
Olyan, mintha belé valaki egy kést hasít?
Egy hirtelen fájdalom, mely elandalít,
És csak rángsz,míg valaki nem segít?

És, ha nem segít senki sem?
Akkor mi lesz? Elveszel?
Eltűnsz? Megszűnsz?
És többé már nem is létezel?

Vagy nem is érzel semmit.
Csak egy hiányt. Elveszett valamid.
S így éled tovább az életet.
Egy üres hellyel, lelked mellett...


Egy fagyos esti alkonyon...

Egy fagyos esti alkonyon,
Könny csorog végig arcomon.
Hogy mi okból, már nem tudom.
Csak azt, hogy fáj, hogy fáj de nagyon.

Na, szerintem ennyi lenne mára...
Köszi, ha olvastad...
Szia...

2011. április 8., péntek

"Fogd a kezem, mielőtt hangom elakad. Ülj velem, míg elsuhannak az árnyak. Aztán mosolyogj..."

Sziasztok...

Úgy volt, hogy csak hétvégén írok (szombaton), de nem bírtam ki, hogy ne most tegyem. Kb. mindjárt szétrobbanok és valahogy le kell hűtenem magam. :/ De az most nem lényeg, hogy mi a dühöm oka. Csak ismét összejött minden megint, bár ez már nem meglepő...

Na, de akkor gyors téma váltás.

Sok tanulni való van, így nem nagyon tudok haladni az olvasással, pedig már egy vagon könyv vár a sorárra. Így még mindig a Bűnős Vágyak-at olvasom. És eddig fantasztikus.

Írtam pár verset megint a héten:


Ne közelíts...

Hideg vagyok, már ne közelíts.
Késő. Már nem engedem.
Előbb kellett volna helyet találni a szívemben.
Többet nem panaszkodok, nem fordulok senkihez sem.
Egyedül vagyok, s leszek is öröké az életben.
Kicsit fáj még, de már ez sem érdekel,
Hisz ez az én életem. Ezt kell élnem.
Válogatni nincs lehetőségem.


Vége...vagy még sem?

Nyitom a szám, de semmi sem történik,
A levegő sem ki, sem be nem létezik.
Nem értem. Valaki segítsen.
Egyedül vagyok. Mit tegyek?
Még szólni sem tudok, mozdulni meg nem merek.
Szúr a tüdőm, semmi sem jön.
Megfulladok! A halál értem jön!
A színek...eltűnnek...
Egyre és egyre csak feketedik minden.
Körülöttem senki sincs,
De ez már nem meglepő nekem.


Figyelmetlen...

Eddig nem mondtam, mert nem mertem,
Hogy könnycsepp az az ingemen.
Miattad ejtettem, mert nem veszed észre,
Hogy amit teszel, nagyon fáj nekem.


Akarom...

Bele remeg testem, kezed érintésébe,
Beleveszik szemem, szemed titokzatos mélységébe.
Dübörög a szívem, engem érő forró leheletedbe,
Ajkam vágyik, te ajkad gyengéd érintésére.

Akarom érzeni, amint hozzám érsz,
Akarom érezni, kezed melegét.
Akarom, hogy mellettem légy,
Akarom, hogy ölelj,
Akarom, hogy csak enyém légy,
S végre teljes legyen ez a gyönyörű kép.

Egy pár idézet, annyira szépek:

"Kusza gondolatok árjában vergődve
Képzeletem hozzád hajt,
Talán egyszer leomlik a fal, mely
Tőlem elválaszt.
Talán rájössz majd egy reggelen, hogy
Elvesztetted azt,
Ki félig te magad vagy..."

*

"Ha mondod, elfelejtem. Ha mutatod, nem látom.
Ragadj el és megértem."

*

"A kimondott szó tovább él, vágyakat, örömöket ápol, hiúságokat, reményeket táplál;
és ha a szó nem bizonyul igaznak, elkeseredést, csalódást, szomorúságot szül..."

Na, szerintem ennyi lenne...
Köcce, hogy olvastál...
Szia...