Sziasztok...
Úgy volt, hogy csak hétvégén írok (szombaton), de nem bírtam ki, hogy ne most tegyem. Kb. mindjárt szétrobbanok és valahogy le kell hűtenem magam. :/ De az most nem lényeg, hogy mi a dühöm oka. Csak ismét összejött minden megint, bár ez már nem meglepő...
Na, de akkor gyors téma váltás.
Sok tanulni való van, így nem nagyon tudok haladni az olvasással, pedig már egy vagon könyv vár a sorárra. Így még mindig a Bűnős Vágyak-at olvasom. És eddig fantasztikus.
Írtam pár verset megint a héten:
Hideg vagyok, már ne közelíts.
Késő. Már nem engedem.
Előbb kellett volna helyet találni a szívemben.
Többet nem panaszkodok, nem fordulok senkihez sem.
Egyedül vagyok, s leszek is öröké az életben.
Kicsit fáj még, de már ez sem érdekel,
Hisz ez az én életem. Ezt kell élnem.
Válogatni nincs lehetőségem.
Vége...vagy még sem?
Nyitom a szám, de semmi sem történik,
A levegő sem ki, sem be nem létezik.
Nem értem. Valaki segítsen.
Egyedül vagyok. Mit tegyek?
Még szólni sem tudok, mozdulni meg nem merek.
Szúr a tüdőm, semmi sem jön.
Megfulladok! A halál értem jön!
A színek...eltűnnek...
Egyre és egyre csak feketedik minden.
Körülöttem senki sincs,
De ez már nem meglepő nekem.
Eddig nem mondtam, mert nem mertem,
Hogy könnycsepp az az ingemen.
Miattad ejtettem, mert nem veszed észre,
Hogy amit teszel, nagyon fáj nekem.
Bele remeg testem, kezed érintésébe,
Beleveszik szemem, szemed titokzatos mélységébe.
Dübörög a szívem, engem érő forró leheletedbe,
Ajkam vágyik, te ajkad gyengéd érintésére.
Akarom érzeni, amint hozzám érsz,
Akarom érezni, kezed melegét.
Akarom, hogy mellettem légy,
Akarom, hogy ölelj,
Akarom, hogy csak enyém légy,
S végre teljes legyen ez a gyönyörű kép.
Egy pár idézet, annyira szépek:
"Kusza gondolatok árjában vergődve
Képzeletem hozzád hajt,
Talán egyszer leomlik a fal, mely
Tőlem elválaszt.
Talán rájössz majd egy reggelen, hogy
Elvesztetted azt,
Ki félig te magad vagy..."
*
"Ha mondod, elfelejtem. Ha mutatod, nem látom.
Ragadj el és megértem."
*
"A kimondott szó tovább él, vágyakat, örömöket ápol, hiúságokat, reményeket táplál;
és ha a szó nem bizonyul igaznak, elkeseredést, csalódást, szomorúságot szül..."
Na, szerintem ennyi lenne...
Köcce, hogy olvastál...
Szia...
Köcce, hogy olvastál...
Szia...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése