2011. január 22., szombat

Uncsi nap...

Sziasztok!

Újabb kedvenc együttesre tettem szert, pár szám tőlük:


Csináltam ma egy vidit. Ez a második saját készítésű vidim, úgy, hogy ne a legjobbat várjátok tőle, ha megnézitek...


Na, asszem, mára ennyi lenne...
Ja igen, és köszi, annak, aki olvassa a blogomat...

Sziasztok...

2011. január 20., csütörtök

Elmúlás...

Sziasztok!


Na, mit is írjak?


Ma volt az első "Biztosítástan" órám, eddig tök érdekes, na de várjuk ki a végét...

Olvasom a könyveket, de a "Vámpírok! Vámpírok"-kal nagyon keveset haladtam...


Havazott *-* Mentem suliba, akkor még eset, erre jövök fel az aluljáróból...és havazik...*-* Azt hittem már nem fog idén esni a hó, de nem eset így sem sok.


Tegnap írtam pár verset és egy történetet megint:


Búcsú az "élettől"...




Megemészt a bánat,
Már iszonyúan fáj.
Megtörök ekkora súly alatt,
Hiába küzdök oly régóta már.


Segítséget se kérhetek,
Hisz őt kit kérhetnék.
Jól a pofámba nevet,
Ha a lelkem neki kiöntenék.


Utolsó perceim ezek a percek,
Úgy döntöttem, így tovább, nem élek.
Bocsánat attól, ki "talán" szeretett,
De én már nem bírok el, több befelé folytott könnyeket.


Az életben csak a rosszat leltem meg,
Úgy látszik ez a sors adatott nekem meg.
Talán még utoljára kérhetek egyet,
Értem, soha, senki se ejtsen könnyeket.


Megszakadt barátság...



Én szerettelek, de te nem vetted ezt észre
Minden bajban melletted álltam, de te ezt természetesnek vetted.
A barátod voltam, de te eldobtál.
Egy lányért, egy szerelemért, amiből semmit sem kaptál.


Néha még vissza hívom a képeket,
De már teljesen homályosak lettek.
Nem hittem volna, hogy ez lesz a vége,
Mikor olyan szépen indult a kezdet.


De remélem találsz egy szebb, jobb életet,
Ahonnan szerezhetsz, sokkal, neked tetszőbb képeket.
De remélem, azért még nem felejtettél el teljesen,
Mert az én szívemben örökre kibérelted helyedet.


Kín



Mardossa szívemet, lelkemet az égető bánat.
Vöröslőn csepeg le, testemen a fájdalom harmat.
A penge éle, vidáman ugrál ide-oda,
Miközben, tartója, pillanat, s belehal a fájdalomba.
A halál hozója, azért sem hagyja abba,
Küzd azért, hogy a vért előbukkanni lássa.
A lány, mely embernek nem mondható már,
Vérben úszva, ájultan egy sík talajt talál.


Vonz



Vonz az úttest,
A halál helyszíne hívogat.
Nem sokáig bírok már ellenállni,
A csábító szavaknak.


Vonz a sínek,
Mikor a metró behalad,
Egy álom lenne elképzelni
Az ugrás utáni arcokat.


Vonz a magasság,
Az a félelem,
Mely zuhanás közben beléd hat,
Átélni vágyom azt az iszonyú borzalmat.


Ezek olyan nagy kérések lennének,
Hogy eddig egyiket se élhettem még meg?
Átakarom élni ezeket a rémisztőnek hit perceket.


Egy földalatti túra


Egy osztálykirándulás helyszínére siettem épp a megfelelő öltözékben. Túra bakancs, vastag bélelt pulóver, kabát, nadrág. A föld alatt kialakított barlangrendszert választottuk célnak. Már régóta vártam egy ilyen túrára a föld alatt.
Mire odaértem már majdnem mindenki ott volt. Oda mentem a barátaimhoz és mindenkit üdvözöltem. Utolsó pillanatban esett be Anti a legjobb barátom. Születésünk óta ismertük egymást, így mindent tudtunk egymásról. A nyakába vetettem magam és őt is megpusziltam. ^^ Ő is adott egy nagy cuppanóst...^^ Akármilyen régóta is ismertük egymást, mégis mindennap ugyan olyan fontos volt.
A tanárnő kiadta az indulási vezényszót, így megindult előre a 30 emberből álló tömeg. Mindenki feszült izgalommal beszélgetett, de amit elértünk a bejárathoz csend lett és a  vezetőt hallgattuk, miközben a bejáratnál egy lámpával ellátott sisakot kaptunk.
Végre beléptünk. Sokáig, úgy kb. 5 métert csak lefelé mentünk, egy csúszós létrán. Minnél jobban közelebb értünk a célhoz, annál jobban hűvösödött a levegő és sötétebb lett. Ha nem lettek volna lámpánk, akkor semmit sem láttunk volna, hisz lent egy lámpa sem világított. 
Miután leértünk egy kis ideig térden csúszva haladtunk, de volt, ahol szó szerint hason csúszva kellett menni. Nagyon élveztem. Tényleg itt vagyok lent, mondogattam Antinak, nagy örömmel...^^ Picit fáztunk az elején, de a mozgásban teljesen átmelegedtünk.
Már vagy egy félórája lent voltunk, amikor hirtelen megcsúsztam és magammal rántottam Antit is. Bevertem a fejem és elájultam.
Körülbelül 5-100 perc múlva tértem magamhoz. Fáztam, csak az a halvány fény volt, ami a sisakom lámpájából áradt. Jó időbe telt, mire felfogtam, hogy egy szakadék felett vagyok, ami beomlott a barlang alakításakor. Elkezdtem segítségért kiabálni. Jó idő múlva meghallottam Anti hangját jóval fentebbről. Kértem, hogy segítsen, mert nem tudok kijönni, erre azt a választ kaptam, hogy ő is egy kitüremkedés szerű izén van és hogy mozdulni is alig van helye, de végül kitalálta, hogy világítsak felfelé, megpróbál lejutni hozzám. Még ennek a kivitelezésén agyalt, folyton kérdezgetett aggódással a hangjában, hogy jól vagyok-e, nagyon fázom-e, és biztatott, hogy kifogunk jutni innen megígéri. És ekkor egy nagy robajt hallottam, kő darabok kísérték és a barátom teste...zuhant...A karját felém nyújtotta, könyörögve, hogy segíts...Próbáltam gondolkozni mit tegyek...de nem ment...:S Nagyon messze volt tőlem...Arra tértem magamhoz, hogy eltűnt minden...a kő...a lámpája fénye...a hangja...ÉS Ő MAGA IS!!!



Üvöltöttem a nevét, ahogy csak tőlem telet...de semmi...Kis idő múlva ráismertem a valóságra...vége..elvesztettem ŐT!!! Itt hagyott!!! Örökre...Totális transzba estem és arra már nem is emlékszem, hogy hogy húztak ki onnan és hogy hoztak ki a barlangból...Az életem teljesen össze omlott. Egy pszichológus jött oda hozzám, mikor kiértünk a barlangból. Próbált kapcsolatot létesíteni velem, de kudarcba fulladt a próbálkozása. Nem érdekelt semmi...vissza akartam kapni Őt...a legjobb barátomat... 
Egy hónap telt el és én még mindig nem tettem túl magam azon ami történt. Teljesen magamba zárkóztam, kerültem minden nemű kapcsolattartást, társaságot, még a barátaimat is. A órákon alig tudtam figyelni. Senki és semmi nem hozhatta vissza Őt nekem...:(
Orbitális fájdalom, amit éreztem. Teljesen elvette az eszem...és egyik nap elhatároztam véget vettek ennek. Senkinek nincs szüksége arra, hogy a búskomor képemet lássa folyton...nekem meg senkire sincs szükségem...csak Rá.
Egy délután, órák után, felmentem a sulitetejére, az egyik volt kedvenc helyünkre Antival...és levetettem magam onnan.
Lehet elvette az eszemet már teljesen a fájdalom, de láttam őt magam előtt, amint folyton azt kiáltja felém nyújtott kezekkel, hogy segítsek neki...
És most miután megtettem még utoljára láttam...amint ezt mondja felém nyújtott kezekkel:



- Neee...Jessica, miért tetted ezt? -
és sírt, de magához ölelt és végre egy hónap után, újra érezhettem Őt...ott lehettem vele együtt...A legjobb barátommal, azzal, aki a legjobban számított nekem az életben és most már a halálban is...

Többet nem tudok írni, úgy, hogy bepakolok pár jó számot...és képet...

2011. január 17., hétfő

A második félév kezdete...

Sziasztok!

Tegnap este alig tudtam elaludni...így írtam pár verset megint. ^^

Semleges az életem...


Semleges az életem,
Egyszer rossz, egyszer meg semmilyen.
A jóért még sokat kell küzdenem,
De, hogy ezt elérem-e,
A választ nem lelem.

Ő kell csak nekem, senki más...

Egy személy van ki igazán kell nekem,
De magam rá sohasem erőltetem.
Ha kellek neki, majd megtalál,
És talán tárt karokkal vár.

Mert engedem, hogy ezt tegye...


A Sötétség magával ragad,
És én hagyom, hogy ezt tegye.
Vágyom arra, hogy érezzem a fájdalmakat,
És Ő ezt nekem megígérte.
A húsomba vágja a már véres bárdokat,
És én élvezzem, hogy keveredik véremmel, más vére.
Végre itt az a sok fájdalom, melynek célja,
Hogy lelkemet teljesen feleméssze.

A valóság tudatában...


Végre eljutottam oda, hogy rájöjjek a valóra,
Hogy senkiben sem szabad bízni, ebben a mocskos világba.
Oh, ha eddig tudtam volna, nem lennék most ekkora nagy szarba.
Nem tette volna velem ezt az a marha, aki az első akadálynál itt hagyott a bajba.

Nem a legfényesebbek, de hiába próbálom őket csiszolgatni...nem megy...^^ Így úgy döntöttem felrakom így őket.

Hu, akkor a mai napomról.

Voltam suliban...kb 4 hete...végre elmondhatom ezt...hogy őszinte legyek, kicsit hiányzott a suli...Lett pár új tantárgyam...Biztosítástan, Informatika, Üzleti info, és pár tantárgyam kicsit meg is változott...Na úgy alapjában véve, kicsit jó is volt ma suliban lenni újra...
Bár, az ellenkezőjét is elmondhatom a napomról...az egész napomat, egy nem rég megismert tanárunkkal töltöttük...:/ mind a 3 blogot...:/ uh...szétírtam a kezem...
Na, de túl éltem...^^

Osztálytársammal nem rég metrón észrevettünk egy nagyon klassz könyvreklámot...Az "Omyno"-t reklámozta...Megvette, és neki állt olvasni...XD és most én szívom meg...mert amíg ő nem olvassa ki és én nem viszek neki cserébe egy könyvet, amit én mutattam neki, addig ő sem adja kölcsön az Omynot...XD És a legjobb, hogy még mutatott is egy oldalt, ahol a könyv íróját interjúvolják meg...rohadt jó válaszokat ad...


És itt egy kép a könyvről ^^


És egy kis kedvcsináló ^^

"Egyedülálló utazásra hívja Salinger Richárd új könyve az olvasót. Nincs is más dolgunk, mint születésnapunk napja alapján kiszámolni a kódunkat, amellyel kapcsolatba léphetünk a mindent irányító energiával. Az Omyno egészen újszerű megközelítésben mutatja be azt a misztikus világot, ami a mindennapok jól látható, s gyakran gyötrő, meghasonlásokkal, képmutatással teli síkja felett és mögött létezik, ami önmagunk megismerésének, megértésének, s társaink elfogadásának útja lehet.
Salinger Richárd, az Apám beájulna című bestseller szerzője sok-sok emberséggel; humorral és izgalma fordulatokkal vezeti el az olvasót a képlethez, amely segít abban, hogy életünk könyvét a megfelelő történetekkel írjuk tele. Ez a könyv nem pusztán regény, de nem is misztikus okfejtés, tele kibogozhatatlan és gyakran sehová sem vezető utalásokkal. Az Omyno kézzelfogható útmutatót ad a nagy titokhoz: miként tudjuk jóra változtatni életünket, s talán az egész világot."

Ha már a könyveknél tartunk...Most olvasom életem első, na jó majdnem első dokumentum könyvét...:/ Hát...khm...nem túl izgi...A "Vámpírok! Vámpírok! " a könyv címe. Valahogy azt hittem, a címből kiindulva, hogy jobb lesz....ezt is osztálytársam adta kölcsön...De, hogy ne csak szapuljam a könyvet, vannak benne érdekességek is a vérszopókról. ^^


És még egy könyvet ajánlanék, amit szintén egy síkban olvasok a fenti könyvvel... ^^ A "Vámpír Akadémia"-t...Most fejeztem be az első részét...és áltam neki a második részének a "Dermesztő Ölelés"-nek. ^^
Nagyon  nagyon jó sorozat...*-*


A "Vampire Knight" mangát is most olvastam ki. ^^
És, hogy őszinte legyek, nagyot csalódtam pozitív értelemben. ^^
/Kanameee *-* & Zerooo *-*/


Találtam egy  (a hozzászólóval egyet értve) félelmetesen gyönyörű videót, arról, ahogy elképzelték a világvégét...T-T Egyszerűen gyönyörű...és durva is egyben...


Juj, találtam egy olyan édi képet *-* Hát nem helyes? *-* Meg kell tudnom melyik animében szerepel... ^^ Ha valaki tudja, léci írja meg nekem... ^^ Köcciii


Na, mára sztem ennyi. ^^
Sziasztok!

2011. január 14., péntek

Fájdalom...

Sziasztok...

Túl vagyok a 3. és egyben az utolsó vizsgámon is...a számvitel vizsgán...4 lett...:/

Írtam 4 új verset...tegnap és ma...

Az utolsó reménysugárig...


A földön térdelsz, csúszol a mocsokban,
De nem bocsájt meg, élvezi, hogy belehalsz a fájdalomba.
Végig nézi szenvedésed, ahogy a saját véredben lassan fuldokolva,
Távozol e világból, a kaput nyitva hagyva.
Egy jelnek szánod, egy utolsó reménynek,
Hogy esetleg felrémlenek benne a régi képek,
És most már Ő könyörög, hogy visszakaphasson téged.
De utolsó sugara is a reménynek,
Szerte foszlik, örökre benned.
S egy megtört szívű testet,
Most már végleg elhagy az élet...

Múlt, mely már nem jön vissza...


Egy keserű csók ér ajkamon, mikor veled álmodom.
Régen ez édes volt,
De ma már, erről képet, csak a múltból kaphatom.
Elrontottuk. Vége lett.
De azokat a gyönyörű perceket kitörölni nem lehet.
Szívembe, lelkembe beégtek.
Remélem neked sikerül elfelejtened,
És élhetsz, egy ennél, sokkal boldogabb életet.

Kiégett fadarab...


Néha azon kapod magad,
Hogy befelé sírod fájdalmadat,
Könnyeid félúton visszafordulnak,
A szilánkok még jobban testedbe fúródnak.

Senki se veszi ezt észre rajtad.
Pedig szíved, már, akár egy kiéget fadarab.

Mikor késztetést érzel arra,
Hogy egy vágással véget vess annak,
Amit mások egy értelmes életnek hívnak,
De te inkább a fájdalmas pokolnak.

Senki se veszi ezt észre rajtad.
Pedig szíved, már, akár egy kiéget fadarab.

Égető vágy...


Valami a húsodba váj...
De neked ez már egyáltalán nem fáj...
Akarod érezni! Még! Maga a bűbáj...
Akár a drogfüggőnek a drog, úgy hiányzik már.
És ennyi nem elég!
Fogsz egy kést és karodba mártod mélyen a pengét.
Érzed a mámort, látod a vöröslő lassan kibuggyanó vért.
De nem elég! Még! Mélyebbre nyomod a kés élét,
Kezeden folyik a rengeteg vér, a tiéd.
De megérte, a fájdalom picit enyhült,
A tettes a vérveszteségtől, örök álomra szenderült...

Ma csak ennyit hoztam,
Sziasztok...

2011. január 12., szerda

Szeretet...

Sziasztok...

Meg van a második vizsgám is...:/ Szar lett...Már csak egy van, holnap a számviteli...Hát remélem az jobban sikerül majd...:S

Kiolvastam egy újabb fantasztikus könyv sorozat első kötetét...A Vámpír Akadémiát...és már el is kezdtem a 2. részét...nagyon jó könyv...mindenkinek ajánlom...aki imád olvasni...és imádja az ilyen vámpíros, fantasztikus könyveket...nem hagyhatja ki...

De ha már a könyveknél tartunk...Meg kell említenem a The host-ot, vagyis a magyar címén talán ismertebb A burkot...Istenem...ez a világ egyik legjobb könyve...és kicsit nézelődtem tegnap neten...és mit látnak szemeim?? :S Már készülődnek a film forgatás elkezdéséhez...még nincsenek meg a színészek, de a rajongók által feltöltött trailereket már meg lehet találni youtube-n és sok máshol is... Egyszerűen nem bírom ki addig... *izeg-mozog, a felgyülemlett adrenalintól* látnom kell....*-*

Találtam ma egy lélekbe ható történetet...T-T


Míg egy férfi új autóját fényezte ,a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára. Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a franciakulccsal üti. A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujjait a többszörös törés miatt.
Mikor a gyermek meglátta az apját, szemében fájó tekintettel kérdezte:
- Apa,mikor fognak visszanőni az ujjaim?
Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott.
Visszament az autójához és többször belerúgott. Saját cselekedeteitől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte.
A gyermek azt írta:

"SZERETLEK APA!"

Erre csak azt tudom mondani...egy példa arra, hogy miért próbáljunk meg mindent higgadtan megoldani...Szegény gyermek...T-T Egy átgondolatlan cselekedet miatt...egy életre újak nélkül maradt...

Az egyik bejegyzésemben írtam, hogy az barátságnak két fontos eleme van...a tisztelet és a bizalom...


De most, így jobban átgondolva...3 fontos eleme van...hisz a szeretett sem maradhat el...ha tisztelem a egy személyt, és megbízom benne...az még nem jelenti azt, hogy szeretem is...és az meg milyen barátság? :/ Szerintem semmilyen...

Ismét egy blogot említenék meg, ahol olvastam egy kis történetet...ahol két plüss állat beszélget, akik egymás mellett ülnek egy polcon. Egy maci és egy nyuszi. A lényege, hogy a nyuszi sose mondja a macinak, hogy szereti, de a maci hallani akarja, mert ő folyton a tudatára hozza ezt nyuszinak. Nyuszi erre sok kis győzködés után azt mondja, hogy jól van szeretlek...de macinak ez nem elég...azt akarja, hogy magától mondja ezt nyuszi, de akárhogy is mondja nyuszi, macinak még mindig nem felel meg...és azt vágja nyuszi fejéhez, hogy nem szereti...emiatt össze vesznek...és végül egymásnak hátat fordítva ülnek tovább egymás mellett...többet nem szólnak egymáshoz soha...Egyszer jön egy kislány...és elviszi a macit, és a nyuszi örök életére..amiatt szomorkodik, hogy nem mondta ki idejében, hogy...SZERETLEK

Nagyon szép ez a történet...és tanulságos is...
De szerintem, nem lett volna ilyen szomorú vége, ha maci nem annyira erőszakos...nyuszi szerette, és észre vehette volna a viselkedéséből ezt maci is...de nem...neki ez nem volt elég...:/

Azért hoztam ma ezt a történetet, mert a szereteten járt ma egész nap a fejem...hogy pontosan mi is ez a fogalom...És véleményem szerint...az a szeretet amit tettekkel mutatunk ki...

Összefoglaltam egy idézetbe:

Nem az a személy szeret a legjobban, aki folyton ezt hajtogatja, hanem az, aki ezt a tetteivel bizonyítja.

Ugyanezen a blogon találtam egy pár gyönyörű idézetet:

"Ha a felhőket nézem, bánatomban csak arra tudok gondolni, hogy tiszta szívből szeretnélek magamhoz láncolni!"

"Számtalanszor néztem fel az égre, számtalanszor kértem, hogy ne legyen vége..."

"Nem az a fájdalom, sírni, zokogni,
Hanem a fájdalmat mosolyba fojtani.
Az ember erős, de a szíve megszakad,
Ha azt, kit igazán szeret, szeretni nem szabad..."

"Van egy álom, mely szívemben él,
Mely rólad szól, és lelkemhez ér.
Két karod átölel, szád a számhoz ér,
De csak a vágy marad, mert az álom véget ér!"

Ezekkel köszöntem el ma...
Sziasztok!