Barátság...

Sziasztok!

Meg van vállalat gazdaságtanból a 2. Nem örülök neki, de azért jobb mint a semmi, és nem húztak meg...már csak ügyvitelből és számvitelből kell belehúznom... (de itt a cél a 4-es) Ügyvitelből mondjuk még az anyag sincs meg...és kedden vizsga...de majd valahogy összeszedem az anyagot...a tanár...meg hát...nem érdekel...Mondjuk azért tényleg rohadt jó, hogy elküldte...na mindegy...:/

Úgy hogy megint teljes gőzzel neki a tanulásnak...de megéri...

Megint írtam egy verset...

Az igazi fájdalom

Néha az életben vérkönnyet sírnál.

Az összes fájdalmat, mely eddig ért, valakinek úgy kiadnál.

De lehetőséged nincs rá. Hisz az ki talán meghallgatná,

Nincs veled, nagyon régóta már...

Így egyedül maradtál...

A bánat teljesen felemészt...

S ezt nem veszi észre senki...

Mert te a végéig...kitartottál...

A fájdalmad eltakarva, mindenkire csak mosolyogtál...

Tudjátok, ma kicsit elgondolkoztam pár dolgon...hogy miért is teszem azt, amit teszek...miért nem vagyok én is egy olyan vandál állat, mint egyes velem egykorú lány...és, hogy őszinte legyek...Akkor senki sem bántana...és a családomat sem...sem azokat akiket szerettek...mert én megtudnám őket védeni és magamat is...de mire mindent alaposabban átgondoltam...megtaláltam a megoldást...és alkalmazni is fogom...

Barátom (vagy nem is tudom, hogy hívhatom e így őt...) blogán olvastam a barátságról pár szép és igaz gondolatot...és abból is két mondat ragadott meg nagyon..

"A barátság két dolgon alapul. Tiszteleten és bizalmon."

Milyen igaz...Az idézet azt is megemlíti, hogy e kettő nincs egymás nélkül...mert akkor már nincs barátság sem...Hát igen... :( e kettő nélkül...nincs.

Még ezeket írtam...eszembe jutott még két aprócska "vers":

Az életed teljesen felfordult.

Az alapzat már nem ugyan ott áll.

A céljaid már mások.

Te is teljesen megváltoztál.

*

Sose lesz könnyű,

De ne add fel!

Hisz a gyáva embert,

A kórság viszi el.

Találtam még egy nagyon szép gondolatot a barátságról...igazán elgondolkodtatóak a szavak...:

"Amikor egy igaz barátot képzelek el magamnak, akkor egy olyasvalaki jelenik meg lelki szemeim előtt, aki szeret engem és törődik velem. Áldozatokat is hajlandó hozni értem, akárcsak én érte. Meg lehet bízni benne, a nézeteimet és a véleményemet megoszthatom vele, és NEM HAGY CSERBEN akkor sem, ha le vagyok eresztve. (...) Ő az igaz barát, aki minden esetben kitart mellettem. (...) SEMMI sem ingatná meg az igaz barátomba vetett hitemet. Továbbá abban is biztos vagyok, hogy nem veszteném e soha, hacsak nem tennék valami olyasmit, ami nem fér bele a barátról kialakított képbe."

/Nick Traina/

Na, ennyi lenne mára...

Sziasztok!