Sziasztok...
Most csak egy könyvet jöttem reklámozni, és egy versemet írnám ki...
A könyv a Vonzódás lenne. Életem egyik legjobb könyve. T-T Valahogy eddig ez az egyik könyv, ami a legközelebb állt hozzám. Egy tömör bemutatása a könyvnek, csak, hogy ne lőjem le a lényeget, hátha valaki kedvet kapna az elolvasásához.
Nalini Singh
Vonzódás
"Sascha Duncan mentál. Mint fajának minden képviselője, ő is különleges mentális képességekkel rendelkezik és minden érzelmet, érzést száműzőtt az életéből. Sascha azonban más, mint a népe többi tagja, és ezt a hibáját rejtegetnie kell.
Lucas Hunter alakváltó. Egyszerre ember és leopárd; az ösztönei, érzelmei és a falkája iránti szeretet vezérli.
A két faj eddig békében élt egymás mellett, most azonban háború fenyeget: egy mentál sorozatgyilkos szedi áldozatait az alakváltó nők közül. Lucas meg akarja találni a tettest, és ehhez Saschán keresztül szeretné megismerni az ellenség féltve őrzött titkait."
forrás: a könyv fülszövegéről
Ebben a könyvben az érzelmek ezerrel csapnak le az olvasóra. Szerelem, vágy, kéj, szomorúság, birtoklási vágy, bánat, szeretet, csalódás, fájdalom, bosszú.
És ezt mind, egy mentál segítségével "tapasztalhatjuk" meg.
(A mentálok a hidegség, érzelem mentesség tökéletes mintaképei.)
Nagyon elgondolkoztató és a való életbe is tökéletesen áthelyezhető tartalommal rendelkezik az egész könyv. És mint mondtam az elején, eddig ennél jobb könyvet nem nagyon találtam még.
És akkor most a versem:
Érzések hatalma
Túl sok az érzés, mely hatalmába vett,
Szomorúság, szerelem, bánat, szeretet.
Lelkem, ehhez már, túlzottan sebzet,
Nincs kiút, csak az isszonyú fájdalom, a retteget.
Ahogy érzed, hogy lelked kettéhasad,
S szíved akár egy megtépázott ruhadarab,
Millió apró darabra szakad,
Fénylő szemedből sós könnyek patakzanak,
És soha többé szíved már, nem dobbanhat.
Ez a vég, az élet vége.
Ez ellen tenni, már nem lehet.
Az előtt kellett volna,
Mielőtt egy ember, ilyen sorsra tévedett.
Még egy gyönyörű idézetett is raknék be:
...aztán nagyon sok embernek nem volt türelme kivárni amíg megismer és ő alakítja ki rólam a véleményét, vagy igyekszik kinevelni hibáimból, vagy elfogad azokkal együtt, hanem idő előtt tovább állt és nekem sohasem volt erőm harcolni senkiért, szó nélkül hagytam továbbmenni, sőt igazat adtam neki, hogy engem nem lehet és nem érdemes szeretni és ez mániámmá vált. Pedig olyan sokért nem adtam volna, ha valaki görcsösen ragaszkodik hozzám, ha kivárja, amíg megismer, és megpróbálja velem elhitetni, hogy engem is lehet valamiért szeretni, hogy bennem is van annyi, mint másban...
Na, de mára ennyi lenne...
Köszi, ha elolvastad...
Szia...
