2011. április 16., szombat

" Várj. Tudod, hogy hiába menekülsz, hiszen akármerre is mennél, mindig utol ér az utolsó levél."

Sziasztok...



Semmi érdekes nem történt velem, csak a szokásos események.
De találtam ma egy fantasztikus animét és tovább olvastam az Elfen Liedet, és belekezdtem egy másik manga sorozatba is közben és persze olvasom tovább az Anita Blake-t is.^^ Na, de lassan sorjában. ^^


Először a manga, amit most kezdtem el olvasni. 7 kötetből áll. A címe: Démonnapló. Nagyon jó bishounen, dráma, fantasy, mágia, misztika és egyben még vígjáték is. Megtalálható benne a barátság, a sors, démonok, lovagok, rejtélyek és még sok sok más egyéb. ^^ A kis ari Raenef démonnagyúrrá képzésével kezdődik az egész manga és persze az irtózatosan édes Eclipse démonnal, aki egy normális démonnagyúrrá próbálja változtatni a szeleburdi, vidám, mindenkin segíteni akaró Raenefet. ^^

Aztán az Elfen Lied mangából is tovább haladtam egy kicsit. T-T Olyan szép manga, de egyben szomorú és néhol annyira szívszorító. Szegény Lucy, szegény Nana, szegény Mariko. T-T

Aztán ma találtam egy animét. Egyszerűen eddig fantasztikus.
A Shinreigari: Ghost Hound címet viseli. ^^ 


Műfaja: Dráma, fantasy, horror, misztikus, pszichológia, seinen, tragédia, iskolai élet.

Egy kis ismertető:

A halál megrázó élmény. Ilyesmit látva főleg egy kisgyermek esetében a világ kifordulhat magából. Tévképzetek, rémálmok, fóbiák, rettegés, félelem, olyan láthatatlan dolgoktól, melyek nem is léteznek. Hangok, látomások, melyke folyvást kísértenek. Ez vár azokra, akik nem elég idősek vagy nem elég erősek hozzá, hogy feldolgozzák, egy családtagjuk vagy barátjuk meghalt, többé nem láthatják. Sajnos ez a veszély egy családtag elvesztésekor nem csupán egy embert az egész családot fenyegeti. A világ pedig kegyetlen, a halál elérhet bárkit, bármikor.

Komori Tarou, Ogami Makoto és Nakajima Masayuki. Mindhármukkal megtörtént már a szörnyűség mindhárman szemtanúi voltak egy másik ember halálának. Tarou-kun jár közülük a legrosszabbul őt 3 évesen egy emberrabló ejtette fogságba 8 éves nővérével együtt. Ez önmagában is elég megrázó lenne egy ilyen kicsi gyereknek, de ráadásul öngyilkosságának lehetett tanúja, aki egy héttel Tarou-kun elrablása után dobta el az életét. Az Ogami család gyászát pedig beárnyékolták a pletykák a férfinak talán köze volt a Komori gyerekek elrablásához. Masayuki esete más, mint a két barátjáé. Ő egy osztálytársa haláláért felelős, akit addig herceltek, míg az le nem ugrott az iskola tetejéről.

Nem csoda, tehát, ha mind a három 14 év körüli fiú fóbiáktól szenved. Félelmeik msáok, de a sors valahogy egymás útjába sodorja őket. Tarou és Makoto egy Suiten nevű vidéki kisvárosban élnek. Rokonok, de nem sokat találkoznak, szinte egyáltalán nem beszélnek egymással. Az új tanév kezdetén áthelyezett Masayuki az, aki olthatatlan kíváncsiságától hajtva összehozza őket, mivel a kíváncsi természetű fiú, mindkettejük tragédiájára kíváncsi és minél többet szeretne megtudni a két ügyről. A hármas kezdetben nem nagyon bírja egymást, de egy eset megváltoztatja hozzállásukat. Együtt elmennek a romos kórházépületbe, ahol Tarou-t elrablója fogságban tartotta 11 éve. Az épület még ma is áll, habár a nem messze épült duzzasztó miatt gyakran kerül víz alá. Az épületben bolyongva megtalálják a szobát, melyhez Tarou-nak élete legrosszabb élményei kötődnek és olyan dolog történik itt velük, amire nem is számítanak. Szellemük kilép testükből és szabadon szárnyalva járhatják Kakuriyo, a túlvilág földjét.

Visszatérve testükbe másnap már nem is biztosan benne, hogy a történtek valódiak voltak, de mivel mindhárman emlékeznek rá, így az sem kizárt, hogy mégsem csak képzelődtek. Az esetet követően egyre gyakrabban hagyják el testüket mindig együtt, mind a hárman illetve szép lassan a valódi világban is szellemek kezdenek feltünedezni. A hallucináció és az asztrál projekciós zavar (a test elhagyása) viszont a tudathasadás tünete, ami gyakran jelentkezik komoly megrázkódtatáson átesett embereknél, melyet a poszttraumás stressz vált ki. Kérdés tehát, hogy a 3 fiatal természetfeletti jelenségek tanúja vagy agyuk nem képes feldolgozni az őket ért traumát és tévképzeteket generálva szép lassan összeomlik? A fiúk valóban Kakuriyóban járnak időről-irőre, vagy szép lassan megbolondulnak?

/Forrás: Animeaddicts.com/

Na, de így a végén, még ajánlanék egy gyönyörű számot. *-* T-T Egy folytában ezt hallgatom mostanában. 


Na, asszem mára ennyi lenne...
Köszi, ha elolvastad...
Szia...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése