Sziasztok...
Egy ideig nem írok ide, összejött pár dolog, és mostanában kedvem sincs írni nagyon...
Köszönöm mindenkinek, aki kitartóan olvasta a bejegyzéseimet és a véleményeket is.
Nem leszek sokáig távol...bár kitudja... Ha valakinek szüksége lenne rám (bár ezt kétlem), akkor az email címemen elér, ami az oldalon több helyen is fel van tüntetve.
Egy idézettel és egy gyönyörű történettel zárnám a mai bejegyzésemet...
"Adj még egy percet, hogy megértsd mit érzek,
Adj még egy percet, kérlek várj,
Adj még egy percet, hogy elmondhassam, hogy mennyire fáj.
Adj még egy percet, hisz az élet, Nélküled semmit nem ér.
Adj még egy percet, jöhet új kezdet, míg egy régi véget ér..."
*
Élt egyszer egy fiú és egy lány. Nagyon szerették egymást. Már több, mint 3 éve együtt voltak. Még nem mondták el a szüleiknek, nem merték... Féltek, hogy talán elválasztják őket egymástól. Majd csak az eljegyzéskor szerették volna bevallani szerelmüke, hisz, akkor már nem szólhatnak bele.
Így is történt.
Először a fiú mondta el apjának, ki az ő szerelme, utána a lány is az anyukájának. A szülők kéccségbe esetten próbálták egymástól elszakítani őket. A fiatalok nem értették, miért olyan rossz a szerelmük...
Végül megtudták...HOgy ők...Féltestvérek.
Először nem akarták elhinni. Biztosan csak egy tévedést!! Mondta a lány sírva.
Sajnos nem volt az...
El kell őt felejtened fiam...mondotta a fiú apja.
Nem tudom apa, nem tudom...zokogta a fiú.
A lánynak sem volt könnyebb az élete...
Egyszer nem bírták tovább...
Elszöktek... S ki mentek a legközelebbi sziklához. Egy utolsó csókot adtak egymásnak...S egymás karjaiban levetették magukat a szikláról.
A temetés után:
A két sírból kinőtt egy-egy szál rózsa, S egymásba fonódtak.
1 év múlva: A szülők rájönnek, hogy igazából nem is attól az apától van a lány, és igazából nem is voltak testvérek.
De akkor már késő volt...
De nem baj, mert ők oda fönt boldogan éltek, Az idők végezetéig.
Na, de ennyi elég is lesz szerintem...
Sziasztok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése