Üdv...Nem nagyon akartam feljönni és írni, hisz nem túl sok értelme van annak, ha ide felírom, az elmélkedéseimet, dolgokat, amik eszembe jutnak, elgondolkoztatnak...de megint a hülye fejem győzőtt, és újra itt vagyok...
Mostanábban egyre több dolog foglalkoztat, amire sajnos a választ nem valószínű, hogy valaha is megkapom...
Ha valaki élet és halál között lebeg, pl. kómában van, vajon van választása, a maradás vagy a tovább állás között? Ő dönt? Vagy valaki más helyette és neki csak beletörödve el kell ezt fogadnia? Vajon, ha ilyen helyzetbe kerülünk, látjuk fentről magunkat? Milyen is az a kóma valójában? Tényleg nem érzünk semmit sem? Abban az állapotban mégis hol vagyunk? Az életben, vagy már a halál küszöbén? Milyen az mikor valakinek le áll a szíve, és úgy élesztik újra? Elmondhatja, hogy ő már meghalt, és újra él. Mégis akkor tényleg átlépte az élet és halál közti határt? Mi van az után, hogy meghalunk? Találkozunk azokkal, akik előttünk meghalltak? És ha találkozunk, akkor csak a szereteinkkel/rokonainkkal/barátokkal vagy másokkal is? Milyen ott? A túl világi élet? Ott újra együtt lehetünk azokkal, akiket földi életünk során szerettünk? Vagy ott erre már nem is emlékszünk?Írtam egy verset is...
Valaki mondja meg...
Miért?
Valaki mondja meg, miért kell, így lennie?
Miért történik így?
Ahogy a napsugár, egy piciny szikrája is előkerül,
A zord fekete felhő mögötti megszokott helyéről,
A jéglakattal lezárt szívemen, a lakat olvadásnak indul,
De, ahogy esélyem volna onnan kilépni, és szívemet szabadon engedni,
A zord fekete felhő visszatér,
S a napsugár visszavonulót fúj...
Egy számot is hoztam...
Köszi, hogy elolvastad...
Szia...
