*~* nerve killer day *~*

Hi!

Rohadtul sz*r kedvem van... mondjuk nincs suli, de semmihez nincs kedvem, még tanulni se, pedig kéne. :S Tegnap írtam egy verset gondoltam felrakom ide, és akkor már az az előttit is, Iza szerint jó lett... Hááát.... nem tudom...

Örökre ölelheted

Sétálsz az erdőben, a nagy köpenyében,

Egyedül bolyongsz a szakadó esőben.

De hirtelen, meglátod Őt fekete köpenyében,

S rá jössz... Ő az, ki bent lakik régóta szívedben.

Félsz. De érzed, a hiány szívedben egyre erősebb.

Ő kell neked! Nem bírod már tovább nélküle az életet.

Lassan haladsz felé, miközben fekete szemét lessed.

S egyszer csak rád pillant, s végre a karjaiddal ölelheted.

Szorosan öleled, s könnyes arcod köpenyébe temeted.

Ő a Halál, aki végül győzedelmeskedett feletted.

De meglepő módon, nem hiányzik már neked az élet,

Hisz vele lehetsz ÖRÖKRE ölelheted...

*

A testem lefagyot, de a lelkem még él...

A testem lefagyott, de a lelkem még él.

Állok egyedül a rég kialudt remény fényénél.

Igaz a béke, szabadság lenne a végcél,

De nem megy a lét, mikor, így összeestél.

A fényt követve ebből úgy kitörnél,

S ezt a borzalmat, mely megtörtént, elfelejtenél.

A fagyos, dermesztő jégkatlanból menekülnél,

De nem lehet, hisz ez a sorsod, ebbe születtél.

*

Ezek lennének azok...

Szó szerint gőzőm sincs, hogy mit csináljak... :S, de a legjobb lesz, ha neki állok tanulni... hm..hm... persze, ha ezt annak lehet, majd nevezni...


Na pásztok... talán ma még leszek, és fárasztalak titeket... :S De egy idézettel zárnám le a beírásom, hátha még se lennék ma már... Ezt én írtam... úgy hogy nem lesz olyan szép, mint az edigiek...


Sokszor kényszerülünk arra, hogy ne a valódit mutassuk a másiknak, mert akkor megbántanánk azzal...

Itt vagyok újra... sz*r-t se tanultam... Nem megy... :S ezer felé jár az agyam... és írtam még egy verset... Gondoltam ezt is megosztom veletek...

Befelé folyó könnyek...

Az élet peremén állsz,

Már gyerekként romhalmazzá válsz.

Az élet ezt tette veled,

Lelked, szíved kitépte belőled.

Sírni nem sírhatsz.

Könnyek nem érinthetik arcodat.

Így más választásod nem maradt,

Mint befelé sírni azokat.

A Halál ura buzdítón csalogat,

Hogy "Gyere, itt megleled a jobb sorsodat."

De te csak állsz,

És tűrőd, hogy a fájdalom fojtogat.

És, ha már reklámozom a verseimet, akkor reklámozom az oldalt is, ahová felszoktam őket rakni, ott mind fent van, ha valakit érdekel... Sayuként megtalálsz...

Poet