Sziasztok!
A mai napomról...
Elterveztem, hogy felfogom a számvitelt, és tanulok másból is, hogy év végén jobbak legyenek a vizsgáim, mint fél évekor...Erre, reggel rendet raktam a házban, és leültem tanulni...Majd kis idő múlva, megszállt az ihlet a versíráshoz. Ide le is írom a ma írt verseimet. Erre megint belelendülők a tanulásba, és megjelenik a villanyszerelő. Mi van már? Hát basszus, már az égiek sem akarják, hogy tanuljak? -.- Na, de a lényeges dolgokat elmondtam a szerelőnek, és ott hagytam, hogy végezze a munkáját és harmadszorra is neki álltam tanulni. Hát utána még jött a postás is, meg anyumhoz is el kellett mennem, majd ifire úgy, hogy nem nagyon lett túl nagy tanulás...-.-
Egy gyönyörű számot ajánlok, meghallgatásra, míg a verseket olvasod...
Verseim:
Halál után is...
Elernyednek izmaid,
Lassan mindennek vége.
Az élet megtalált,
S lesújtott kiszemeltjére.
Már csak pár perc maradt hátra,
Számodra, ebben a világban.
De úgy utoljára jobban átgondolva,
Hiányozni fog pár kedves pára.
Az életed eldobtad,
De a lelket nem tudod.
Itt bolyog örökké,
S annak ki te semmi sem voltál,
Minden mozdulatát követi.
Megemészt a hiány
Hiányoznak a percek még együtt voltunk,
A napok, míg egy más kezét fogva sétáltunk,
A reggelek, mikor még melletted ébredtem,
Mikor még tudtam, hogy szeretsz engem.
Azt mondtad, ez örökké így lesz,
Te engem soha el nem engedsz,
Mindig fogod kezem,
És nem hagysz soha, de soha cserben.
Nem így lett.
Ma már más lányt hitegetsz.
Míg érzés nélkül végig nézed,
Hogy összeroppanok az érted érzet szerelem véget...
Mikor már nem bírod...
Van egy pont mikor már csak a gyógyszer segíthet,
Mikor a fájdalmat, már legyűrni, te sem érted.
Egy pár tabletta, s a szenvedésnek majdnem vége,
Már csak a reményt érzed, hogy elég erős, hogy túl nem éled.
Ha ez mégis megtörténne, a penge mindig ott van segítségre.
Csak egy vágás, és a szenvedésnek, örökre vége...
Nem bírom nélküled...
Az élet úgy szép, ahogy van.
Mondják azok, kiknek mindene meg van.
Nekem nincs már semmim ebben a világban,
Hisz a szerelmem itt fekszik hallottan.
A legrosszabb az,
Hogy életét helyettem adta,
Beugrott, az engem kiszemelt autó útjába.
Így nem lehet tovább élni ebben a világba!
Szenvedek, a szívemben egyre csak nővő hiányba,
És nincs itt Ő, aki ebből kirángatna.
Utána akarok menni, nélküle nem bírom tovább,
Szerelmem. Már nem kell sokáig várnom rád.
Szerelem
Aminek eddig örültél, most nem örülsz,
A szíved eszeddel komoly harcot űz.
Válaszd őt vagy maradj egyedül?
De az eredmény, ismét nem sikerül.
Eszed, azt súgja,
Hagyd, neki más való,
De szíved ezt rögtön lenyomja,
S, hogy légy vele azt ordítja.
Viszonzatlan
Nem érzed, hogy itt vagyok,
Mikor ezért mindent megtettem.
Nem értem mi bajod,
Ennyire nem szeretsz engem?
Törölj ki szívedből,
Ha egyáltalán benne voltam.
De én szeretni foglak örökké,
És nem csak azért, mert régen azt mondtam.
Mindenem érted...
Oda adnám érted mindenem,
Kezem, lábam, minden pénzem.
Ha a szívem kell, azt is megkapod,
Bár az régóta már, félre van rakva neked.
Szerinted felajánlanám mindenem cserébe érted,
Ha nem szeretnélek?
Szerinted vállalnám, hogy tovább állsz, ha már nem kellek neked,
Ha semmit nem szeretnék tőled?
Dönts végre kérlek.
Mert nem bírom tovább nélküled.
A szerelem, melyet irántad érzek,
A sírba ragad előled.
Na, egyenlőre ennyi lenne, majd még lehet ma írok...
Köszi, hogy ha olvastál...
Szia...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése