Hello mindenkinek!
Az adásszünet a fejemben továbbra is tart, így ma sem tudok túlzottan nagy érdekességgel előjönni.
Inkább egyik versemet szeretném leírni ide. Őszintén szólva, először úgy gondoltam, nem írom ki, mert sajnos vannak olyan emberek, akik szépen lemásolják és a sajátjukként adják ki. De, úgy döntöttem nem érdekel. Ha ilyen az illető, hát legyen.
Ezt a verset szeptember 11-én írtam egy olyan pillanatban, mikor teljesen ki voltam. :S Nem a legjobb versem, de gondoltam megmutatom nektek.De most, hogy így néha vissza olvasom, eljutottam oda, hogy nem szabad feladni, mindig felfelé kell haladni, hogy a céljainkat elérjük.
Döntés
Gördül a könny végig az arcon,
Napok óta alig alszom.
Ezt a szenvedést, már tovább nem bírom!
Jöjjön már végre el a halálom!
De ha nem jön, s hiába várom,
Csak egy helyet kell találnom,
S magamtól is a halálba ugrom.
Csak, hagyjanak már végre nyugton,
Mert másért a felelősséget, már nem vállalom.
Miért vagyok ilyen barom?
A kérdésre csak annyi a válaszom:
Túl sok teher van a vállamon,
S úgy döntöttem elég, feladom!
Ja és még nem is említettem a két cicánkat Praclit & Hercegnőt. és a kutyánkat Lilit.
Ha már úgy se jut más eszem, amiről írhatnék, leírom Hercegnő és Pracli rövid kis érdekes történetét.
Az egész egy reggelen kezdődött. Mentem ki etetni az akkor még élő (:S) Macát, Vörit és Rozsdit (Ők is az én cicáim voltak.) és Lilit (a húgom kutyáját). Aztán hirtelen
megláttam egy fehér cicát a hátsó udvarunkon, a hátsó ajtónál mászkálni. Lassan közeledtem felé, de ő hátrált. Gondoltam hagyom, nem akartam elkergetni.
Aztán másnap szintén a reggeli etetésnél megint ott volt a cica, de most már Rozsdival együtt. Vagyis kiderült, hogy az egyik cicám "barátnője". Megint megpróbáltam közelíteni felé, és kis próbálkozás után, közel engedett magához. Valószínű, mert látta, hogy Rozsdit se bántom. Aztán, hagyta, hogy megsimogassam és adtam neki is enni. Onnantól kezdve mindennap itt volt, és végül a húgaimnak is megengedte, hogy megsimogassák és végül teljesen ide szokott hozzánk. Bent aludt a verandán a fotelban, és a kutyánkkal, Lilivel is összebarátkozott. Néha be is bújt hozzá a kutyaházba.
Aztán a suli vége felé egyik nap jöttem haza, és húgim rohant felém, hogy Hercegnő ide hozott egy kiscicát. Én persze nem nagyon vettem komolyan, hisz imád szórakozni velem, gondoltam ez egy újabb poén lehet. De aztán benéztem a kutyaházba és ott feküdt egy pici csíkos kiscica Hercegnő mellett. És a legfuribb az volt, hogy Lili az ajtónál őrt állt, és alig engedte, hogy benézzek a házba. Azóta nagyon jól össze barátkozott a kiscicával, és egy időben, mikor Hercegnő újra vemhes lett és itt hagyta a cicát, a Lila lett az "anyukája". Furi nem? Aztán végül mégis visszajött Hercegnő szoptatni Praclit (a kiscicának ezt a nevet adtuk). És még mindig szoptatja, pedig már vagy 4 hónapos cica és lassan nagyobb az anyujánál.
Egy pár mókás képet is teszek fel róluk:
Hercegnő furi pózban ^^
Pracli szunyál xd
Hercegnő és Pracli hát nem édesek? *-*
Ő itt Lili, a profi házőrző. xd
Hát ennyit írnék ma. Sziasztok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése